Élete valahol véget ér
A szive már nem dobog
Fekete föld mélyén,örökre megnyugodott
Nem siratja senki őt
Nem könnyeznek a sirja előtt
Csavargó volt,bolyongott
Magányosan kóborolt
Senkije sem volt
Semmilye sem volt
Csak az élete
Vén szemét lehunyva élete megszakad
Nem indul új útra
Pihen a föld alatt
"Elmondom nektek az ő történetét:
Arról mesélek,hogyan élt
Megszületett,kapot nevet
Csak egyet nem:szeretetet
Szülei eldobták,nem törődtek vele
Nem volt semmilye,csak az élete
Magas falak,rácsok mögött
Zsiványok,tolvajok között telt a gyermekkora
Ott volt az otthona
És mégis vidám volt
Szivébe zárta a nagy remény
Hogy egyszer majd élve eljöhet
Várják erdők,völgyek,hegyek
Szabad lesz,mint a madár
Északtól-Délig,Keltről-Nyugatra
Minden földet bejár"
Az idő eljött ő szabad lett
Útra kelhet a végtelenbe
Ezt álmodta,erre ébredt
Évek óta csak ezt remélte
Amerre járt megszerették
És ha néha megkérdezték
Hogy honnan indult,mi a célja
Ő vidáman csak ezt dalolta:
Refrén:
Nem félek,amig élek
Várnak a messzeségek
Városok,országút pora
Napfényben,zord télben
Minden nap,minden éjjel
Vándorol,nem áll meg soha
Éhét,szomját elfeledte
Csak a világ érdekelte
Hosszú haját fújja a szél
Ereiben lüktet a vér
Forró nyár jön hideg télre
Hosszú út áll már mögötte
De nem néz hátra,megy előre
Jókedvűen énekelve:
Refrén
Nem kell a csillogás
Nem kell a ragyogás
Nem kell a vakitó pénz
Nem kell sok hamis vágy
Nem kell a céltalan cél /2x/
Refrén
Évek túl hamar szállnak el
Csavargó haja hófehér
Szive dobban még
Szeme tűzben ég
De hivja már az örök pihenés
Refrén |
Avenue:
Akurat:
Jon Lord:
