Megtettem
(Horus)
Egyszer volt, hol nem volt, egy homályos kép volt,
Mára nem tagadom, de tudom, hogy így volt,
Tudom mit tettem, tudom mit követtem el:
Megöltem egy embert, soha nem felejtem el.
Egy részeg hajnalon, mikor a köd leszállt
Egy nőt láttam az utcán, aki nekem riszált,
Elindultam felé, láttam a félelmet a szemében,
Láttam remegett, de gondoltam még elérem,
Taperoltam eltolt, ütöttem, sikított,
Szememben az agresszió lángja rikított,
Vércseppek szállnak az ég felé
Bódultan bámulok magam elé,
Mit tegyek, hideg van, elvérzik, hogyha itt hagyom,
De ha nálam hal meg, azt ugyanúgy baszhatom,
Hazaviszem magamhoz, bízom, hogy álmodom,
Remélem, ha ébredek nem lesz véres lábnyomom.
Refrén:
Uram vétkeztem, kérlek oldozz fel,
A pokol lánca nem ereszt, könyörgöm oldozz el,
Megtettem, bánom, soha nem ereszt a tudat,
Ha eltévednék kérlek, mutasd az utat.
Évek óta szenvedek, könnyes szemmel ébredek,
Könnyebb lenne kiabálnom, életem ég veled,
Nemrég éltem, most szemétként végzem,
Ez mit elértem, már a pisztolyom a kézben.
(Shady)
Reggel nyomott fejjel, az ágyamból fel keltem,
Épp rendben bevetem és félrevetve tekintetem
Tekintettem meg, hogy előttem egy tetem hever.
Az agyam erőltetem, véres lettem, ó mit tettem
És mit kellene tennem, hogy ne érjenek majd tetten?
Itt vagyunk ketten: 1 hulla és 1 0,
És nem emlékszem semmire csak hogy jól be voltam rúgva.
Véresek a falak és a női meredt alak alatt alvadt
Hatalmas tócsában 1 Beretta maradt,
Így valóban én voltam, miattam fekszik holtan,
Véres a kezem, bűnös vagyok, ártatlant gyilkoltam!
Most mit tegyek, örök életemre el kell titkoljam!
Hideg a nő, rideg a kő amin idegesen lépkedek,
Bevillannak az elillant képek, amin elképedek,
Nincs mit tenni, a balhét el kell vinni,
De hogy megöltem egy embert azt még nem tudom elhinni!
Refrén(2x)
(Carp-E)
Megöltem egy embert, még el se tudom hinni,
Az emlékek közt kutatva tudom nem fogom kibírni,
Így elragad az alvilág, bűnös lettem én is,
Gyilkosság tapad kezemhez, na meg persze vér is
És a bűntudat kínoz, ami történt szinte felfal,
Nem tudom elhinni, hogy a kezeim közt meghal.
Ülök most az esőben, a kocsimból kiszállva
Kicsordul a könnyem, de már késő - hiába
Szétmossa az eső a vért, eltünteti a nyomot
Ki kell hozni a szobából a hullát, nem hagyhatom ott
De minden próbám hiába, hisz lelkem mint egy börtön
És cellájában minden estém csak magamban töltöm
Mert feledni ezt nem lehet, ezt a szörnyű tettemet
Ahogy elhurcoltam otthonról a véres női tetemet
Ülök így az esőben a villámok is cikáznak
Hírt adva a hulláról így az egész világnak
Refrén(2x)
|
.jpg)
